NEW T O P I C

Zsigárcsik Gyula

A modernkor vadászkutyája.

  … „Olyan kutyát keresek, mellyel bárhol, bármire lehet vadászni... Kipróbáltam több fajtát is, de egy sem felelt meg teljesen az elképzelésemnek. Ekkor jutott eszembe, hogy még fiatal suhanc koromban találkoztam a Duna menti területeken a fürjészebekkel, melyek nem nagy területen, állandó lőtávolság alatt, átfésülve minden bokrot keresték a vadat, néha megállva azt, néha pedig csak nyomhangos követésben. Vadásztak velük szalonkára, récére és minden más szárnyas vadra. Voltak közöttük olyan példányok is, melyek a nagyvad követésére is alkalmasak voltak...”

Írja 1897-ben a weisswasseri Fridrich Robert a Zwinger und Felld című német lapban megjelentetett cikkében.

  Később ennek a cikknek a kapcsán került hozzá F. Matthey közreműködésével a Staufenbergben, Grundener bárónál született Lord Augusta nevű kan, mely a modernkori fürjészeb ősatyjának mondható. Fridrich Robert, Lord két fiával, Haidejäger Walhall és Tuff, valamint egy Wanda nevű szukával kezdte el a tenyészetet.

Német fürjészebet, vagy eredeti nevén Deutshe Wachtelhundot,  önálló fajtaként az FCI 1908-ban ismerte el.  Ősei a sváb-bajor magas-fennsíkok kicsiny és középtermetű, hosszúszőrű, kopói lehettek.  Őt magát, viszont a vizslák őseként emlegetik, mert 1925 körül Edward Lawerack angol tenyésztő állítólag a Német fürjészeb és a Pointer keresztezésével tenyésztette ki az Angol szettert. A fajta a középkorból származik, egyes feljegyzések szerint úgy a XVII. századból, amikor még mindenütt sok volt fürj. Neve is abból az időből ered.  A fürjvadászat módja akkoriban az volt, hogy a fürjészeb a mezőn légszimattal megkereste a fürjet, lefeküdt előtte, jelezve ezzel, rejtőzködési helyét.  A vadászok oldalról borító hálót terítettek a kutyára, és az előtte megbúvó madárra.

Sokoldalú haszna ellenére sokáig nem fordítottak gondot a tudatos tenyésztésére. Miután Fridrich Robert 1897-ben felfedezte a fajtában rejlő értékeket, kifejezetten a teljesítmény alapján kezdte el tenyészteni. A mai napig ismeretlen a küllemre való tenyésztése. Helyes, de nem kimondottan szép kutya. Őshazájában, Németországban, 1903-ban megalakult a Német fürjészeb tenyésztők klubja. A tagok sajnos szervezetlenek és tapasztalatlanok voltak, nem nagyon érdekelte őket a fajta elterjedése, így az rövid időn belül újra hanyatlásnak indult.

Az idén 105 éves klub manapság 4000 tagot számlál. Az egyedek száma jóval meghaladja ezt a számot. A laikusok körében mai napig ismeretlen a fajta, sajnos a vadászok közt is alig akad néhány, aki felismeri. Pedig mindenes vadászkutya.    A fajta újraélesztéséhez szorosan kötődik Rudolf Frieβ neve, aki vadász, erdész és kiváló kutyaidomár és vezető volt, aki a fajta tenyésztéséért, népszerűsítéséért évtizedeken át talán a legtöbbet tette. Frieβ a gyakorlások során tudatosan kihagyta a vadmegállást és a mezei munkát. Ezért nem lett a fürjészebből vizsla.  Lett egy sokoldalú vadászatra használatos, erős, közepes nagyságú, hosszú szőrű kajtató eb. Munkája a spánielek és a vizslák munkája közötti átmenetben hasznosítható. A fürjészeb ezért igazából nem sorolható sem a spánielek, (bár ide tartozik – FCI VIII. csoport) sem a vizslák közé. A mezei munkát nem nagyon kedveli, de a vadászatért élő-haló fajta. A vadat nem állja, hanem hangosan követi, (a nyomot is) bár nagyritkán előjön ősi ösztöne, és előfordul, hogy a vad előtt lehasal vagy megállja azt.  Használatos az erdőben kopó jellegű munkára, illetve vaddisznóhajtásra, valamint vércsapázásra is. Imádja a vizet (télen is belemegy biztatás nélkül), jó apportírozó. Magas takarású területen a fürjészebet nem mindig látni, de csaholása rendre elárulja hollétét. A vad csapáját mélyen tartott orral dolgozza ki. Vércsapázásnál biztosan dermedtre csahol, ill. dermedtre vezet – ezek a vérebekre jellemző tulajdonságok. A kisebb ragadozókat, rókát, macskát megfogja és behozza. Társasvadászatokon is használható, de ő jellemzően a magányosan dolgozó vadász kutyája, ezért főleg vadőrök, erdészek tartják. Jó idegrendszerű, kiegyensúlyozott természetű, temperamentumos vadászkutya. Vadászati értéke a finom orr, az erős nyomkövetési hajlam, a biztos csaholás nyomon, a vad birtoklási vágya, a víz szeretete, az elhozási készség csakúgy, mint a kajtatással mindenáron való vadat találó készség. Sok példány rámenős a ragadozókkal szemben, de ez a tulajdonság általában csak idősebb, 2-3 éves korban jelentkezik Az emberekkel szemben barátságos, más kutyákkal szemben nem kötekedő típus, de bármilyen ellenféllel szemben képes megvédeni magát. A mai vadászat modern vadászkutyája lehet belátható időn belül. Egy igazi sokoldalú vadászatra használható vadászkutya, melyet vadászok tenyésztenek vadászoknak.

A HuPont.hu jelszava az, hogy itt a honlapkészítés ingyen van! Honlapkészítés Ingyen

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat